Kiránduljunk, túrázzunk vagy hegyet másszunk?

 

Megjött a nyár, a jó idő és ez gyakran buzdítja a természetbarátokat arra, hogy kimenjenek a szabadba. A kérdés csak az, hogy mi a cél, de mindig érdemes figyelembe venni, hogy mikor és milyen mértékben terhelhető a szervezet. Néhány alapvető dolog, amit érdemes bepakolni, vagy odafigyelni rá, hogy jól sikerüljön a kiruccanás.

Kirándulni megy a család, ha uzsonnacsomagot tesz az oldaltáskába vagy egy kis hátizsákba és rövidebb (max. 2-3 órás) távot tesz meg, miközben virágokat nézeget, állatokat keresgél a fák lombjai között, és az idő kellemes beszélgetéssel telik el. Ez a tulajdonképpeni séta nagyon jó arra, hogy jó levegőn legyenek a stresszes világtól távol, a természet esztétikumának és hasznosságának felfedezésével töltse az időt a család vagy baráti társaság. Ehhez nem szükséges különösebb fizikai erőnlét, külön rákészülés. Egy kényelmes cipő (gyerekeknek, ha lehet magas szárú), könnyű viselet a testre. Érdemes figyelembe venni, hogy milyen területre indulnak el, mert a kullancsveszély, nem csak divatbeszéd és riogatás, létező veszély a mezőkön, erdeinkben. Az időjárás néha megtréfálhatja az embert: egy könnyű esőkabát védhet az eső és a szél ellen. A gyerekeket öltöztessék rétegesen, hogy ez ne lehessen alapja felesleges nyafogásnak, ami elronthatja a jókedvű időtöltést. Mindig vigyenek magukkal egy plusz zacskót, amibe a szemetet gyűjtik, mert a természetet nem tehetjük szétdobálásukkal tönkre. A virágokat meg lehet nézni és szagolni, de nem kell őket letépni, csokorba szedni, hogy aztán a kirándulás végén, mert már esetleg elfonnyadtak, eldobják őket. Ugyan ez áll a fák ágaira is, feleslegesen ne törjék le őket. Az erdőben élő állatok nem szeretik a hangoskodást, hiszen ez az ő otthonuk, legyünk rájuk tekintettel. Viszont ezt azzal hálálják meg időnként, hogy elő-előbukkannak a fák közül, hogy örülhessünk látványuknak. E jókedvű kirándulás után édes a pihenés.

Túrázik valaki, ha előre megtervezett útvonalon, hosszabb ideig gyalogol erdőben, dombokon, hegyeken által. Ebben az esetben már hátizsákba pakolja el, amire útközben szüksége lehet: – folyadék, ha lehet ne legyen túl édes, mert az nem oltja a szomjat, viszont inkább egy kicsit több legyen, mint, hogy túl hamar elfogyjon, mert a szomjúság elronthatja a kedvet, a nagyobb folyadékveszteség megterhelheti a szervezetet; ennivaló, ez esetben energiadús, inkább kisebb mennyiség (a cipelendő súly miatt), de laktató legyen: alma, narancs, banán hasznos gyümölcsök, sajt és kolbász, szalámi gyorsan megehető, ízletes ételek. A ruházat ebben az esetben fontos szempont: kényelmes, teljes testet takaró, réteges öltözéket ajánlatos felvenni. Amennyiben nagy melegben, erdőben mégis rövidnadrág, póló kerül előtérbe, akkor a kullancsok elleni védekezés (spray stb.) fokozottan érvényes! Hosszabb túrákhoz mindenképpen készülni kell a csapadékra, így lehetőség szerint olyan esőkabátot (ami egyáltalán nem ázik át) mindenképpen érdemes a zsákba süllyeszteni. Estére, hűvösebb időben pulóverek között a polár anyagból készültek jöttek divatba  az utóbbi években, de a hagyományos (természetes, egészséges) gyapjú pulcsit is érdemes használni: meleg és szellőzik. A lábbeli ebben az esetben már magas szárú bakancs legyen. Manapság rengetegféle kapható, de mindig a célnak megfelelőt kell választani: könnyű (súlyra is), nyári bakancsot, ha főleg erdei utakon, de ügyelni kell a gumitalpra (rugalmas és jól tapad), ha sziklásabb területek is szóba jöhetnek az út során. Érdemes, ha már beruház az ember, vízhatlan (nem vízlepergetős) bakancsot vásárolni, mert ha kicsit drágább is, egy-egy esőáztatta nap, vagy hosszabb zuhé után, esetleg erdei patakok kerülgetése közben jó érzés, ha nem ázik el a láb. A zokni mindig nedvszívó, természetes alapanyagú legyen, és alkalmasint jól jöhet, ha hosszú szárú (füvesebb, sziklásabb területeken, ha rövid a nadrág). De! – ne szorítson miatta a lábbeli vagy ne lötyögjön a bakancs, mert a feltört lábnál kellemetlenebb élmény kevés van. Érdemes a sálat, sapkát, fejvédőt előnyben részesíteni a hőérzet javítására vagy a napszúrás, rossz idő esetén csapadék vagy szél ellen. A térkép ismerete és használata fontos momentuma a túrának. Manapság már nagyon pontos és könnyen értelmezhető, nagy felbontású térképek kaphatóak. Az viszont senkinek sem javasolt, hogy „ismerem ezt a környéket, mint a tenyeremet” felkiáltással rövidíteni akarjon a távon. 1. Ha jobban belegondol, a tenyerét sem ismeri ráncra pontosan… 2. az utolsó túra óta keletkezhetett ott repedés, vízmosás, erdőírtás, állatok keresztezhetik az útját… 3. Ilyenkor szoktak igen nagyon eltévedni a delikvensek. Ha a túra külföldön van, akkor ügyelni kell az adott ország által foganatosított szabályokra. Több naposra tervezett időtöltés esetén olyan sátrat vigyenek magukkal, ami teljesen vízhatlan és szélállóan felállítható. Érdemes a súlyát is figyelembe venni vásárlás alkalmával. Pl. ma már az üvegszálas, összehajtható rudazat sokat számít, ha hosszabb távon cipelni kell a hátizsákban. A derékalj inkább kicsit vastagabb, mint az egyszerű, olcsó változat, mert éjenként nem hátrány, ha nem böki egy kő vagy szikladarab a derekat a sátor alól. Fárasztó, de nagyon kellemes élmények születhetnek egy-egy túra alkalmával.

Megkülönböztethető a családi, baráti túrázástól a teljesítmény túrák kihívása. Ebben az esetben 20-30-50-100 kilométerekről van szó, amelyeket adott szintidőn belül kell teljesíteni. Nagyon fontos felmérni indulás előtt a szervezet állapotát és csak rákészülve, edzett állapotban szabad nekivágni az egyes távolságoknak. Nem is mindig a távolság jelentheti a nagy kihívást, mert a távolság egy dolog, de a szintemelkedés lehet az igazi nehezítés… és az időjárás. Pl. a Mátrában az egyik ilyen lehetőség a 13 óra alatt teljesítendő 55,6 km, de 2742 m szintet tartalmazó teljesítmény túra, és mindezt tavasszal, amikor csúszós, sáros az útvonal. Az egyik legkeményebb pedig, amikor egy nap (24 óra) alatt kell 100 km-t megtenni. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy rákészülés nélkül vágnak neki, és komoly, esetleg hosszantartó izomsérülést, térd vagy egyéb ízületi bántalmakat szenvednek el. Ezeken a túrákon a csokoládé, mazsola stb. hasznos kiegészítő táplálék, és sok-sok folyadék, de nagyon ügyelve a súlyra, amit a hátizsákba pakol magának az ember. A teljesítménytúra jellempróbáló, fizikailag (hosszú távon) építőjellegű, ami leginkább a léleknek nyújt (utólag) örömet és büszkeséget: „képes voltam rá, nem adtam fel, megcsináltam” felkiáltásokkal.

A hegymászás egy teljesen másfajta időtöltés. Megkülönböztethető: sziklamászás, hegymászó túra (gyalogló mászás, láncos utakon való mászás) és a magashegyi túrázás. A magashegyek világában nehézségi fokozatok szerint különböztetik meg a sziklák mászhatóságát, 10-es skála alapján. A turista utak általában 1-től indulnak. A 2-esen már felfele menet szikladarabok nehezíthetik az útvonalat, a 3-tól már mászni kell, és szakértelem szükséges hozzá. Balesetveszélyes, omlós, törős szikla is lehet az ilyen. Virtuskodni nem érdemes! Megcsúszni, leesni fáj, és maradandó (alkalmasint halálos) sérülést okozhat. Vigyázni kell a fűcsomókra, csúszik és kifordulhat a helyéből, a kiálló ágakba kapaszkodni nem életbiztosítás, mert kiszakadhat. Sziklamászásról csak annyit itt, hogy érdemes elvégezni egy tanfolyamot, ha az ember a beülőben és speciális gumitalpú! cipőben szeretne a sziklákon csüngve, kapaszkodva haladni a csúcs felé. Élvezetes, de okosan és ügyesen kell a kövekkel, sziklaképződményekkel bánni, hogy sikerélményben legyen része az ifjú titánnak. Hiszen itt főleg a fiatalok szeretik próbálgatni, hogy mennyit bír el az adrenalin szintjük, mit tudnak kihozni magukból az ügyességükkel, és izmaik mennyit képesek ehhez hozzátenni. A hegymászó túrát az idősebbek közül többen választják, de ehhez már külföldre kell utazni, mert a magyar hegyek alacsonyak ehhez. A Tátrában megtalálható a még gyaloglós, talpalós, kitartó gyönyörködés, nézelődés kategória, ahol már szükséges a jó fizikai felkészültség, bírni kell a nehezebb hátizsák cipelése okozta fáradalmakat, és a szélsőségesen nehezen mászható fal, ahova még a legképzettebbek is csak ritkán merészkednek. Fontos figyelembe venni a helyi előírásokat és pl. a Magisztrálét (kijelölt turista utak) nem szabad elhagyni, mert büntethetnek érte. Csak a hegymászó igazolvánnyal rendelkezők járkálhatnak a sziklákon kedvükre. A környező országokban található Alpok vonulatai különböző élményeket nyújthatnak. Nagyon fontos, hogy a hegyek világa gyönyörű, de nem játék. A ruházat hasonló, mint a túrázásnál elmondottak, de itt ügyelni kell a szélsőségekre is hajlamos időjárásra, érdemes esetleg odafigyelni arra, hogy az izzadságot áteresztő, alsóöltözéket is használjon az ember. Aki magas hegyek közé vágyik, nem árt, ha kicsit utána néz a felhők tulajdonságainak, formáinak, hogy nagyjából, ha felnéz az égre, megállapíthassa, most nem indulok el, vagy gyorsan lejövök a hegyről, mert délután itt nagy eső lehet. A villámlás a hegyen nagyon veszélyes. A láncos utakra csak az merészkedjen, akinek van felszerelése: beülő, de mellessel még biztonságosabb, sisak, és megfelelő mennyiségű karabiner, kötélgyűrű. Nagyon szép és csodás dolog a hegyek szikláin mászkálni, egyre magasabbra törni, leküzdve a saját korlátokat, és élvezni a természet nyújtotta látványt. Érdekes történelmi hagyatéknak lehetnek tanúi, akik a Dolomitokban járja az utakat, mert az első világháborús bunkerek zöme még jó állapotban áll stb. Fokozottan hangsúlyozandó: csak képzetten vagy szakemberrel szabad ilyen helyekre elindulni, és jó fizikai kondícióban. Sokan akkor szenvednek el sérülést, amikor visszafelé jönnek, mert fáradtságukban már nem tudnak úgy figyelni, el- vagy megbotlanak. Hasznos ilyen utakra egy teleszkópos (összecsukható) síbotot vinni, ami állítható magasságú, és könnyebbé teszi a felfelé haladásnál a támaszkodást, lefelé pedig a térd tehermentesítésében, az egyensúly megtartásában játszik nagy szerepet. A naptej használata, szinte kötelező jellegű. Észrevétlenül úgy le lehet égni a magas UV sugárzásban, hogy az komoly bőrkárosodást okozhat.

A magashegyi túrázók a világ magas hegyein járkálva olyan csodálatos világba csöppennek, ahol a gyönyörű látványban részesülve elfelejtik, hogy mennyi rákészülés, szenvedés (fizikai fáradtság okozta) árán jutottak oda, de csak nagyon komoly felkészültséggel indulhat oda bárki el.

A néhány gondolattal összefoglaltakban betekintést nyerhettünk a természet szépségei iránt érdeklődök világába. Láthattuk, hogy nem indulhat útnak senki hűbelebalázs módjára, ha élvezni akarja az utat, és szép emlékekkel hazatérve a következő elképzelések megvalósítására szeretne készülni. Az erdők, mezők élővilágával való találkozás kedvesen csalogató lehetőség, a túrázás kellemesen fárasztó és jó dolog, a hegymászás már kihívás és izgalom, a gyönyörű látványok világában, a magas hegyek pedig csalfák, de hellyel-közzel meghódíthatóak. A mértékletesség elvét figyelemmel kísérve, a bátorság és okosság elveit szem előtt tartva olyan csodálatos élményekben lehet része mindenkinek, amelyek életre szóló emlékekkel töltik fel a természetbe látogatókat.