T L Bükki Bűbájosok - Varázsold el magad! - Irodalmi pályázat
Nyerteseink:
˝ Varázsold el magad! „
Nyári olvasmány után kutatva a könyvesboltban, megpillantottam egy nagyon szép borítójú könyvet. Hazaérve, a nyugágyba kifeküdve azonnal olvasni kezdtem! Ez a könyv a Bükkbe kalauzol bennünket, de olvasása közben egy modern varázsvilágba csöppenünk! A gyógynövények ereje, vadvirágok, a jó és gonosz boszorkányok harca,a sárkányok varázslatos világa, tündérek, ördögök és egyéb varázslények jelenek meg a papíron és később a képzeletünkben. A történet nagyon izgalmas, szinte lehetetlen letenni a könyvet. A főszereplő Lukrécia más néven Mámi a nagymama és két unokája a 13 éves Borsika és kisöccse Bendi. Mámi, egy kis bükki falu szélén él a házikójában. Kiváló ismerője a gombáknak, gyógyfüveknek,rejtelmes erőknek, egyszóval igazi boszi! Igen ám, de ez az erő, képesség öröklődik. Unokája Borsika örökli! Sok kalandon megy át a két gyerek, s végül Borsika szerelmes lesz! Ezt mutatja be a Bükki Bűbájosok című könyv. A könyv további szereplői: Pacsi, Tudós Tekla, Gomoly, Kazimír, Süle, Soma, monacsekek, Tündér Teréz, Szaniszló, Holda, Olinda, Fülöp stb. A szereplők közül sokan a jók táborába tartoznak, de mint a mesékben rosszak is vannak pl. Gomoly. Ahogy olvasom a könyvet, elképzelem magam a történetben. Talán lehetnék Szaniszló vagy Bendi! Szólhatna rólam is a történet, hiszen én is egy fiú vagyok és 11 évesen nagyon szeretem a kalandokat! Ezen morfondírozva, egy varázsige jutott eszembe! Íme:
-- Zöld bűbáj és izzó galagonya.
Kénkő, Hold és boszorka.
Kisfiúból legyen, tündérlányka!!
Telihold volt, ezen az éjszakán, s rejtélyes füstös fátyol ölelte át az erdőszéli tisztást! 13 fekete ruhás alak, sikongatva, szökkentek seprűkkel a tábortűz körül! Hosszú fekete hajuk, vállukra hullott, vasorruk csak néha csillogott! Énekük betöltötte a kihalt környéket. Ide csöppentem a varázsige kimondása után. Itt egy odvas fa mögött, húztam meg magam. A félelem járta át testemet, lelkemet! Lábam moccani sem bírt, a fejemben pedig csak „menekülj„ szó kattogott! De ekkor csend lett, megfagyott a levegő egy pillanatra! A hátam mögött egy éles, fülsiketítő hangra horkantam fel. Szemeim becsuktam, azt hittem ez egy álom, de sajna ez volt a valóság! Ott állt mögöttem a világ legcsúnyább banyája! Felhorkant, seprűjén lovagolva, fújtatva akart elkapni. Huh, egy igazi rémtörténetbe csöppentem, úgy ahogy mindig is szerettem volna. Erőt vettem magamon s futni kezdtem, az életemért! Igen ám, de a banya gyorsabb volt és egy hirtelen mozdulattal felkapott, feldobott a levegőbe, újra elkapott majd a seprűje elejére tűzött. S ujjongva vitt a társai közé! Elájultam a félelemtől és csak a tűz perzselő melegét éreztem kicsike kis testemen! Megesszük kántálták a banyák!
- Vacsora! Vacsora! - kiabálták már teljesen kiéhezve!
Itt a vég gondoltam szomorúan! Most mit csináljak? Újra kisfiú akarok lenni, sírtam el magam! Most már csak egy csoda segíthetne rajtam épp úgy, mint a mesékben! S ekkor a Napocska felébredt legszebb álmából, megkönyörült rajtam! Elűzte aludni a Holdat s ő kezdte fényes, meleg korongját előbújtatni a fák koronái alól! Erre a tűz kihunyt, a banyák jajgatva, sikongatva menekültek, az erdő sötét mélyére! Én szárnyacskáimat rezegtetve, örültem ennek a csodaszép napfelkeltének. Boldogan szenderültem álomba!
-- Norisz, kisfiam!! - ébresztget édesanyám
-- Elaludtál édesem, itt a tűző napon! Nézd még az új könyved is leesett!
Felébredtem, megkönnyebbültem, mert újra az a 11 éves fiú vagyok, nem pedig az a varázslatos tündérlány! Itt a történet vége , ha nem hiszed el hogy léteznek boszorkányok, jók avagy rosszak, akkor olvasd el a Bükki Bűbájosok című könyvet vagy mormold el a tűző napon az én varázsigémet!!
N. Norisz (2017. augusztus 10 .
Bükki Bűbájosok
Magyarország északi részén található a Bükk. Úgy hallottam, ezen hegység erdejében élnek a Bűbájosok, akik közé mindenféle varázslény tartozik, közöttük vannak jók, rosszak egyaránt, ám egyvalakitől mindenki fél.
Mikor megtudtam, hogy szeretteimmel ezen a vidéken fogjuk tölteni a nyári szünidőt, borzongással vegyes izgalom fogott el. Vajon igaz lehet mindaz, amit hallottam? Alig vártam az utazást! Mikor megérkeztünk, elámultam a táj szépségén. Ekkor még nem is sejtettem, milyen különös események fognak velem történni, de kezdem inkább a történet elején.
Imádok könyvtárba járni, gyakran töltöm ott a hétvégéimet. Most a nyaralás alatt is kihasználtam a lehetőséget, hogy a helyi könyvtárban tölthessek egy kis időt. A tikkasztó nyári hőségben már fél egykor bent ültem a jóformán üres könyvtárban. Halmokban álltak a könyvek az asztalomon, de újabbért indultam. Amint le akartam venni egy dombornyomással díszített vastag könyvet az egyik polcról, hirtelen nagy szél támadt, és a lábam elé fújt egy cetlit. Ez volt olvasható rajta:
Száz meg száz sok boszorka,
azok közül füves fajta.
Nem bánt senkit,
gyógyítja barátját,
ellensége a csúnya,
gonosz boszorkány.
Varázslatnak bimbója,
legyen nevem Borsika!
Gondoltam, valami varázslatfajta lehet, és igazam is volt. Ahogy kimondtam az utolsó szót, a papír elporladt, szikrák csaptak ki belőle, és szemkápráztató, vakító fényesség támadt.
Magamhoz térve, látásomat visszanyerve döbbenten vettem észre, hogy egy gyorsan robogó buszon ülök, és késő este van. A jármű nagyot fékezett, amitől bevertem a fejem a buszablakba. A kobakomat tapogatva kinéztem az ablakon, hátha meglátom mi történt. A meglepetéstől döbbenten meredtem az autóbusz ablakában megjelenő tükörképemre. Nem önmagamat láttam, pontosabban, valahogy másképp néztem ki. Idősebb lettem, hajam a sötétbarna helyett fényes, vörös színben ragyogott. Emlékeim kuszák voltak. Olyan dolgokra emlékeztem, amik tudomásom szerint a cédula elolvasása előtt nem történtek meg velem. Megzavarodva néztem körül. Hirtelen mozgolódás támadt körülöttem, ebből jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül.
Mindenki roppant kíváncsi volt a megállás okára, ezért lassacskán kiürült a busz. Én is követtem a többi utas példáját, és leszálltam. Legnagyobb meglepetésünkre a kerekek alatt egy ezüstszőrű hiúz feküdt. Döbbenetemet legyűrve egy göndör hajú férfival együtt megpróbáltunk segíteni neki kiszabadulni. A következő pillanatban egy ezüstszínű gombolyag gurult ki az állat hasa alól, én pedig nem is sejtettem, hogy akkor ismerkedtem meg Holdával, és édesanyjával, a hiúz képében megjelenő segítőimmel.
Amikor az izgalmak lecsendesedtek, és végre továbbindult a busz, elnyomott az álom, de sajnos nem az a kedves fajta. Álmomban egy boszorkány rám parancsolt, hogy a kondérjában párolgó bűzös levet kevergessem. Volt abban ugráló békaláb, magát vedlő kígyóbőr, egy piros pöttyös, nyúlós- habos gomba, meg kacsingató gyíkszem.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy az a férfi próbál felébreszteni, akinek a segítségével a hiúzt gyógyítottam. Gyorsan összeszedtem a holmimat, majd leszálltam a buszról. Még mindig az álom hatása alatt álltam, ám amint megpillantottam Mámit, a Bükkben élő nagymamámat, rögtön megnyugodtam. A furcsaságoknak azonban itt még korántsem volt vége. Egy- egy furcsa kétkerekűre pattantunk, amiknek a váza leginkább egy seprűre emlékeztetett. Mindkettő élénk színben pompázott, néha pedig olyannak tűnt, mintha repülnénk. Sőt, Mámi járgányát Röppencsnek hívták!
Kicsit meglepett a nagyi titokzatos mosolya, amikor beszámoltam neki a hiúzos kalandomról. Nagyon örültem, amikor megérkezett Bendi, az öcsém, anya kíséretében. Igazából furcsa volt, hogy hirtelen nővér lettem, Mámi unokája, egy másik édesanya lánya. Mégis úgy éreztem, már ismerem őket valahonnan, valamint ugyanúgy a családomnak tekintem ezeket az embereket, mint az eredeti szüleimet, akik a bűbáj bekövetkezte előtt otthon vártak rám.
Az első dolog, amire felfigyeltem a nem mindennapinak nevezhető kalandok során-
említem itt például azt az esetet, amikor beleestünk a lyukba, (akkor találkoztam először Szaniszlóval) vagy amikor a monacsekektől akartam visszaszerezni a varázsvirágot- az az, hogy az öcsém nem látja-hallja a varázslényeket velem ellentétben. Amikor erre rájöttem kicsit megrémültem. Bendit is eléggé megdöbbentette, amikor arra lett figyelmes, hogy én szerinte a semmihez beszélek. Ez az állapot eléggé sok zűrt okozott egyes helyzetekben, később azonban megtudtam Mámitól, ez azért történik, mert én örököltem az ő boszorkányképességeit, ezért belőlem is füvekkel gyógyító boszorkány lesz. Először e közlés is ijesztően hatott számomra, de mostanra már egyenesen örülök neki.
Képzeljétek, még egy boszorkányavatáson is részt vehettem!!! Pitypang, a táltos segített eljutni oda, de amint elindultam megkeresni a többi boszorkány között Mámit, elém toppant Szaniszló, vele egy időben pedig Holda is. Először nem ismertem meg a gyönyörű macskafélét, ám végül fölfedeztem rajta a legelőször megismert szőrgombóc vonásait, ő pedig óva intett, hogy ezen az estén azért akármennyire is tetszik, vigyázzak a fiúval.
Mámi nem igazán örült a jelenlegi látogatásomnak, de nem volt más megoldás, engem is fel kellett avatni, bár nem készültem fel rá rendesen. Igaz, hogy készítettem egy szerelmi bájitalt, de annak hatására békává változtam! Mindenki kinevetett… Miután visszaváltoztam, gyanús jeleket vettem észre azon a lányon, aki engem megkért, legyek társa a bemutató vizsgán. Öntudatlanul elmormoltam egy varázsigét, majd felkaptam egy békát, s a társnőm felé hajítottam. Hirtelen kígyószájjá változtak az ajkai, s elnyelte az állatot. Szisszmisz, a Mámi hajában tekergőző kígyó, a farkával egy erős csapást mért a lányra, mire az csúszómászóvá változott. Váratlanul lecsapott egy hatágú tűzcsóva, a hüllő pedig eltűnt, ám temérdek fekete víz következett.
Gomoly, a gonosz boszorkány barlangjába érkeztem, és mint már az elején is mondtam, a varázslények tartanak tőle. Megismétlődött az álmom, most már a valóságban kellett kevergetnem a kondérban fortyogó levet. De legnagyobb szerencsémre kijutottam ebből a szorult helyzetből néhány gomba segítségével. A barlangban töltött idő hatása azonban nem maradt el, a boszorkánytól kapott bibircsókok olyan gonosszá kezdtek változtatni, mint amilyen maga Gomoly volt.
A következő találkozást már nem úsztam meg ennyivel. A banya elvitetett egy ördöggel a Pokolba, ahonnan már csak Szaniszló tudott nagy nehézségek árán kimenekíteni.
A veszélyes, és ijesztő helyzetek sorozata erre a nyárra számomra lezárult, azt viszont örömmel hallottam a Máminál töltött utolsó estén, hogy csak Bendit viszi haza anya, én még maradhatok egy kicsit.
Jaj, még valami! Amikor már csak én élveztem a nyarat a nagymamámnál, a ház előtt a vállamra telepedett egy madárka, és megkérdezte, mit tennék azért, hogy bekerüljek a következő, Dobogókőn játszódó mesébe. Mit válaszoltam? Elmondom. Amint visszaváltozom eredeti személyemmé, újra keresek egy varázsigét, megint átváltoztatom magam, és részt veszek az ott játszódó kalandokban is, akár ijesztőek, meg veszélyesek lesznek, akár nem.
K. Izabella Liliána, (2017. 08. 13.)